Titkolt vágyak

június 15, 2018

Engem soha nem vonzottak igazán a férfiak.

Elég vézna kislányként kerültem a középiskolába. Én félénk voltam és gyermeteg, az osztálytársnőim pedig szinte mással sem foglalkoztak, csak a fiúkkal. Nem értettem ezt az egészet. Nekem úgy tűnt, mintha a fiúk egy idegen fajhoz tartoznának. Durvák voltak, kiszámíthatatlanok, félelmetesek. Próbáltam vonzalmat érezni irántuk, felfedezni magamban a szimpátiát, de nem sikerült. Taszított a testük, a szellemesnek szánt otromba vicceik, az egész lényük.  Nem tudtam hová tenni osztálytársnőim rajongását, az egész viselkedésüket ezekkel a marslakókkal kapcsolatban. Képtelen voltam osztozni a lelkesedésükben, pedig másra sem vágytam, csak hogy olyan lehessek, mint ezek a lányok. A másik nem, a fiúzás számomra akkoriban olyasfajta misztérium volt, amit igazából nem is kívántam megfejteni.

 

A téli szünet utolsó napjainak egyikén történt meg…

Délután együtt tanultunk a legjobb barátnőmmel, Vikivel. Negyedikes gimnazisták voltunk, és a szünet utánra beígért történelem dolgozatra készültünk. A barátnőmék nappalijában telepedtünk le, szétrakodtuk a tételeket és könyveket a kényelmes kanapén, meg a kis dohányzóasztal füstüveg lapján. Náluk ez a fajta rendetlenség senkit sem zavart.

Néhány óra intenzív tanulás után kezdtünk kellőképpen elfáradni. Estefelé már kötetlen dumaparti folyt a kiteregetett jegyzetek fölött.  Kati új darabot próbált betanulni a zongora-vizsgára, közben hozzászólogatott a beszélgetéshez, akárcsak az apja az újság mögül. Nikol, Viki kisebbik húga leplezetlen érdeklődéssel hallgatott minket. Jól éreztem magam köztük. Már-már családtagnak számítottam náluk.

Az este jó hangulatban telt. Fecó, Vikiék apja készített valami vacsorát, evés után pedig megnéztünk a tévében egy felejthető vígjátékot. Később találtunk valami igényesebbet is – egy művészfilmet a ”királyi adón” -, de azt már csak ketten néztük végig Vikivel. A lányok elmentek aludni, Fecó pedig egy dobozos sörre visszavonult a dolgozószobába. Éjfél körül ért véget a film. Ideje volt, hogy mi is aludni térjünk.

Viki tetőtéri szobájába lépve szinte megdermedtünk egy pillanatra, aztán döbbenten egymásra néztünk, és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. A szoba jéghideg volt, barátnőm elfelejtett délután feljönni, hogy bekapcsolja a fűtést. A szobaajtót nyitva hagytuk, hátha ez is javít valamit a helyzeten. Viki pótolta a mulasztását, aztán két hálóinget vett elő a komódfiókból, és az egyiket felém nyújtotta.

– Nincs valami melegebb? – kérdeztem kétségbeesett hangon, miközben szemügyre vettem a csinos, spagettipántos szatén hálóinget. Vágyakozva gondoltam az otthon hagyott, nagyon utált flanelpizsamáimra.

– Miféle öreganyám bugyogóját akarsz te magadra húzni? – kérdezte megjátszott felháborodással. – Ne válogass, nekem is ilyen jutott! – mutatta a sajátját. Vikinek csak ilyen holmijai voltak, mióta saját maga vásárolhatta a fehérneműit.

Olyan forró vízzel engedtük tele a fürdőkádat, amit még éppen elviseltünk. A víz hőfoka csak először volt kellemetlen, majd egy-két percen belül hozzászokott a bőrünk.

Először én merészkedtem a kádba.  Lemostam combjaimat, majd felsőtestemet az illatos vízzel, azután kényelmesen elhelyezkedtem. Óvatosan hátradőltem, és Vikit figyeltem. A nagy, gravírozott szélű, velenceit utánzó tükör előtt állt, nekem háttal, csípőjét a mosdókagylónak támasztva. Hosszú haját tűzte fel lazán, néhány apró műanyag csattal. Dús, hullámos haja volt, szerettem fésülgetni, rendezgetni. Viki is szívesen veszi, ha alkalomadtán a hajával bíbelődöm.

Lemosta arcáról a sminket, aztán kibújt csinos, pasztellszínű pamut felsőjéből. Viki szeretett otthon is finom holmikat viselni. Ugyan még mindig hátat fordított, de a tükör látni engedte őt deréktól felfelé szemből is.

Nem akartam másfelé nézni. Nem tudtam másfelé nézni… Viki tisztában volt vele, hogy figyelem. Láttam arcának tükörképén azt a leheletnyi, huncut kis mosolyt, amit lehetett volna akár kihívónak is nevezni, ha fiútársaságban mutatja be… Lassan lecsúsztatta vállairól a két vékony, hófehér selyempántot, aztán hátranyúlt, és kikapcsolta a melltartója csatját. Melleire, a szivacsos kosarakra simította két tenyerét, így emelte le magáról a fehérneműt. Mint a szobrász, aki eltávolítja a gipszformát a már elkészült szoborról… Vikinek valóban szoborszerű volt a teste: klasszikus szépségű, finoman megmunkált, hibátlan – egyszóval tökéletes.

Viki, miután levette a melltartót, tenyerével végigsimította feszes hasát, aztán kezei a melle alatt állapodtak meg. Hüvelyk-és mutatóujjai ívével kissé felfelé nyomta a két rugalmas dombocskát. Lassan elfordult jobbra és balra, így oldalról is szemügyre vehette magát. Aztán hüvelykujjai mintegy véletlenül a halványan pigmentált areolákra vándoroltak, majd a kissé sötétebb bimbókon állapodtak meg. Viki látszólag a tükörnek és önmagának pózolt, de tudtuk, éreztük mindketten, hogy ez a játék nem a tükörképnek szól. Viki játszott, de nekem az ő játéka véresen komoly volt.

Mindig is vágytam rá, hogy olyan legyek, mint ő. És… ezekben a percekben mindennél jobban vágytam rá, hogy megérinthessem. Soha azelőtt nem éreztem ennyire határozottan ezt a késztetést. Szerettem őt megölelni, szívesen adtam és viszonoztam a baráti puszikat, örömmel rendezgettem, fésülgettem a haját, akárcsak ő az enyémet… Szerettem őt, a legjobb barátnőmet, az összes titkom tudóját, bizalmasomat, de ilyen fajta határozott, félreérthetetlen fizikai vágyat még soha nem éreztem iránta. Ahogy látszólag szórakozottan foglalatoskodott a testével, ahogy megérintette magát a hamis velencei tükör előtt állva, nekem a látványtól összerándult a csípőm, és éreztem, ahogy elönti hüvelyemet a forróság. Kissé megijedtem saját testi reakciómtól. Ilyesmit eddig csak az ex-barátommal, Gáborral töltött együttlétek során tapasztaltam. Mert nekem is volt fiúm… ezt várták el tőlem, így szocializáltak.

A vastag fürdőhab-réteg takarásában én magam is rácsúsztattam két kezemet apró melleimre, kissé megszorítottam őket, és egy pillanatra Viki kezeit képzeltem az enyémek helyére… Egész testemben megborzongtam. A vaginám ismét összerándult.

– Jó a víz? – kérdezte barátnőm, és felém fordult.

– Kicsit forró még – feleltem halk, rekedtes hangon. Alig bírtam megszólalni.

Viki a fürdőkád mellé állt, kigombolta farmernadrágját, és lecsúsztatta csípőjéről, aztán, ahogy a nadrágtól, úgy az apró, fehér selyembugyitól is megszabadult. Megpróbáltam nem túl feltűnően bámulni, amint vetkőzött, majd belépett mellém a kádba.

Egymással szemben helyezkedtünk el, és térdben kissé behajlított, egymás mellé csúsztatott lábaink kényelmesen elfértek a nagy kádban. Viki az éjszakai filmről beszélt, megragadta képzeletét az egyik jól megkomponált jelenet. Alig bírtam a szavaira figyelni. Néztem, ahogy végigdörzsöli karjait egy nyers színű, durvának látszó, egyujjas mosdókesztyűvel, miközben beszél, csak beszél… Úgy néztem a száját, mintha most látnám először. Pedig mennyit pepecseltünk már egymás arcán mindenféle ecsetekkel, csipeszekkel, rúzsokkal és ceruzákkal!

Viki megint tusfürdőt öntött a kesztyűre, és felhabosította a frézia illatú zselét.

– Fordulj meg – mondta -, hogy kipróbálhassam rajtad is ezt a klassz kis kesztyűt! Tegnap vettem valami bio-boltban. Jót tesz a bőrnek, élénkíti a vérkeringést!

Hátat fordítottam neki, és, hogy elférjünk, ő maga alá húzott lábakkal helyezkedett el mögöttem.

– Tetszeni fog! Valami tengeri növényből van, természetes anyag. Tudom, hogy szereted az ilyesmit… – suttogta Viki a fülemhez hajolva, miközben a vállaimat dörzsölte lassú, körkörös mozdulatokkal.

Nem láthatta az arcomat, ezért lehunyt szemmel adtam át magam a kényeztetésnek. Viki a vállaim után a hátamat dörzsölgette, először a gerincem mentén, majd kétoldalt. Elmondhatatlanul jó érzés volt minden érintése. Aztán közelebb csúszott hozzám, éreztem szétnyíló combjait a fenekem két oldalán. Kesztyűs kezére zselét csorgatott, majd a kulcscsontjaim környékét vette kezelésbe.

– Fontos a szép dekoltázs… és itt sok az elhalt hámsejt… – suttogta, aztán megpuszilta a fülem tövét, majd a nyakamat. – Nagyon finom lett a bőröd!

– Ne játssz… – kértem alig hallható, remegő hangon, mert éreztem, hogy a vágy újabb hulláma önti el a testemet.

Viki újra a hátamat simogatta, aztán az oldalamra siklott a keze. Csípőmtől a hónaljamig masszírozta a bőrömet. Nem húzódott el tőlem, sőt, jobb kezét, melyen nem volt mosdókesztyű, óvatosan a hasamra csúsztatta.

– Ugye, jó? – kérdezte, miközben újra a vállamhoz érintette ajkait. Még közelebb csúszott, és ekkor már éreztem a hátamon két rugalmas mellének finom érintését. Megborzongtam.

– Tudom, hogy jólesik, érzem… – súgta, és kezei a hasamról elkezdtek felfelé csúszni. Viki csupasz kezével a mellemhez ért, aztán kissé megszorította a merev bimbót.

– Ne játssz! – kértem valamivel határozottabban, mert szégyelltem, hogy képes nő létére így felizgatni. Pedig legszívesebben felszólítottam volna, hogy folytassa, folytassa, abba ne hagyja…

Viki elengedett, én pedig szembe fordultam vele ismét. Éreztem, hogy ég az arcom. Ő nem jött zavarba, pajkosan mosolygott. Felém nyújtotta a kesztyűt.

– Most te jössz! – mondta vidáman, mintha mi sem történt volna.

Lemostam a hátát, a nyakát, a vállait, közben kínosan ügyeltem arra, hogy egyetlen érintésem se legyen még véletlenül sem erotikusnak mondható. Próbáltam erőszakkal más irányba terelni a gondolataimat.

A kellemes fürdőtől kellőképpen átmelegedtünk. Felhevült testtel másztunk be a hideg paplanok alá. Dideregtünk egy kicsit, aztán ésszerűsítettük a dolgot. Fél perc múlva már a közös, dupla takaró alatt feküdtünk, először csak diszkréten simulva, mint a fürdőkádban, majd szorosan átölelve egymást. Vacogtunk és nevettünk. Egymás lúdbőrös végtagjait simogattuk, dörzsölgettük, amíg végre valamivel elviselhetőbbé vált a hőmérséklet a pehelypaplanok alatt.

Aztán csak feküdtünk tovább, összeölelkezve. Mindkettőnknek jólesett ez a szoros testi közelség, miközben odakint süvített a szél, szakadt a hó, és a szobában sem lehetett több egyelőre tizenöt foknál. Jó volt érezni egymás testének könnyű, tiszta illatát, érinteni egymás bőrének bársonyos melegét. Viki lassú, kényeztető mozdulatokkal, alig érintve simogatta a hátamat. Mindezt szívesen viszonoztam. Ahogy barátnőm nyakszirtjéhez értem, éreztem, hogy a feltűzés ellenére vizes lett a haja.

– Nehogy megfázzál… – suttogtam magyarázatképpen, miközben az átnedvesedett tincseket borzolgattam, és megpusziltam Viki arcát.

Megremegett a fejbőrét dörzsölgető ujjaim érintéseitől. Simogató kezével még szorosabban ölelt magához. Mintha ő is ugyanazt érezte volna, mint amit én éltem át azokban a percekben. Az egymás iránti gyengédség és szeretet eddig ismeretlen hullámai öntötték el egész lényünket. Macskásan simultunk egymás rugalmas, hajlékony testéhez.  Viki könnyedén végigfuttatta ajkait a homlokomon, arcomon, államon, aztán apró csókot lehelt a szám sarkára.  Nem húzódott el tőlem, száját ottfelejtette az arcomon, ezzel mintegy felkínálva és rám bízva a folytatás lehetőségét.

Viszonoztam a csókot. Apró mozdulat volt csupán, egyszerűen csak hagytam, hogy Viki szája rásimuljon az enyémre, miközben egy kicsit félrefordítottam a fejemet.  Ami ebből született, az már nem baráti puszi volt, hanem szenvedéllyel és érzékiséggel teli, valódi csók, mely mindkettőnk vágyait felkorbácsolta.

Viki bebújtatta kezét a hálóingem alá, és hagyta, hogy combomat a két lába közé csúsztassam. Nem viselt bugyit. Éreztem bőrömön a csupasz szeméremrés forró, síkos nedvességét. Viki a keresztcsontomra szorította tenyerét, és lassan a combomhoz nyomta csípőjét. Torkomban dobogott a szívem. Soha át nem élt vágy kerített hatalmába. Elhúztam szájától a számat, pedig legszívesebben felfaltam volna, annyira kívántam.

– Hát szabad ezt…? – suttogta Viki azzal a bizonyos huncut mosollyal a szája szegletében, kezét még mindig a fenekemhez szorítva.

– Nem, nem szabad… – válaszoltam meggyőződés nélkül.

– Akkor jó. Szeretem a tiltott dolgokat – mondta, és a nyakamba csókolt hosszan, jólesőn.

Már-már fájó, csípő érzést keltett a hüvelyemet újra, hirtelen elöntő nedvesség-hullám. Viki, mintha érezte volna ezt, lejjebb csúsztatta a bugyimat, és csupasz fenekemet kezdte simogatni.

Még mindig az oldalunkon feküdtünk összeölelkezve, egyelőre rajtunk volt a két majdnem egyforma hálóing, de eszünkbe sem jutott, hogy abbahagyjuk a játékot, amibe szinte ösztönösen kezdtünk bele. Mintha képesek lettünk volna szavak nélkül megegyezni, hogy nem törődünk a konvenciókkal, egyre felszabadultabban folytattuk egymás testének felfedezését.

Csodálatos érzés volt megérinteni Viki rugalmas mellét a hűvös, síkos selymen keresztül. Lassan a hátára fordult, engedve, sőt talán kérve, hogy minél jobban hozzáférjek a testéhez. Útban volt a bugyim, egy gyors mozdulattal lehúztam magamról. Ahogy lovagló ülésben elhelyezkedtem Viki csípőjén, éreztem, hogy szabályosan folyik belőlem a váladék.

– Te is…? – kérdezte, és mutatóujját óvatosan végighúzta nedves, duzzadt szeméremrésemen.

Nem találtunk semmi kivetni valót abban, amit csináltunk. A kezdeti apró megilletődöttség elmúltával gátlások nélkül érintettük egymást bárhol, ahol éppen jólesett. Később egyikünk sem tudott visszaemlékezni rá, hogy melyikünk tett először olyasmit, ami már jóindulattal sem fér bele a baráti gesztusok kategóriájába.

Viki bevállalós lány volt, akit módfelett vonzott a tiltott gyümölcs édessége, magával ragadta az újdonság varázsa. Az én esetemben egészen másról volt szó. Sokkal mélyebb, elemibb késztetések munkáltak bennem.

Lassan, majdhogynem ráérősen szeretkeztünk, kiélvezve minden pillanatot, minden érintést. Ugyanilyen lassan, szinte szertartásosan szabadultunk meg hálóruháinktól, ezzel is fokozva egymás, és önmagunk vágyát.

Néztem az arcát, lehunyt szemeit, önfeledt vonásait, ahogy átadja magát a test örömének Vikit csodálatosan szépnek láttam. Selymes haja szétterült a párnán, reszkető ajkaival néha szavakat suttogott, érthetetlen mondattöredékeket, s közben gyönyörteli érintésekkel kényeztetett. Később széttárt combjaim tövébe csúsztatta kezeit, és hüvelykujjait kitárulkozó szeméremrésemben mozgatta le, s fel.

Az orgazmus hirtelen és meglepő intenzitással áramlott végig a testemen a kissé direkt ingerléstől.  Talán jobb is volt így, mert ezt követően már minden idegszálammal Vikire, az ő kielégítésére összpontosíthattam. A cseppnyi önzéssel együtt járó nemi vágy helyét átvette lelkemben a barátnőm iránt érzett határtalan gyengédség, a színtiszta adni akarás. Olyasmivel ajándékozott meg, amivel őelőtte még senki, és bennem lángolt a viszonzás vágya.

Viki örömmel fogadott mindent, amit nyújtottam neki, mint szerető. Bármire nyitott volt, mondhatni gátlástalan, akárcsak jómagam.

Viki és én megosztottuk egymással szexuális tapasztalatainkat, azt a nem túl sokat, amivel két, tizenhét éves lány rendelkezhet. Tudtam: Viki vágyik arra, hogy egyszer a simogató ujjak szerepét a nyelv vegye át azon a bizonyos igen érzékeny területen… Meg azt is tudtam, hogy Viki fiúja még nem jutott el oda, hogy barátnőnket ebben az élményben részesítse…

Nem éreztem undort, sőt ismét fellobbant bennem a vágy, amikor nyelvem a duzzadt nagyajkak csillogó, élénk rózsaszín felületére simult. Óvatosan kezdtem az ingerlést, mert semmiféle tapasztalattal nem rendelkeztem e téren. Először gyengéd, majd erőteljesebb érintésekkel nyaltam a csikló és a kisajkak mindkét oldalát. Viki apró, elfojtott nyögéseket hallatott. Tenyerét szájára tapasztotta: a szomszéd szobában aludtak húgai, az apja pedig a dolgozóban internetezett…

Amikor barátnőm már majdnem a csúcson volt, számat szeméremrésére tapasztottam, mintha csókolni akarnám. Ha belegondolok: csók volt ez a javából… Viki akkor élvezett el, amikor nyelvemet mélyen a vaginájába nyomtam. Számomra is különleges élmény volt nyelvemen érezni összeránduló hüvelyizmainak ritmikus lüktetését. És a tudat: én is adhattam neki valamit, amit előttem mástól még soha nem kapott…

Alig bírtam elhinni, hogy mindez velem történik, hogy mindez egyáltalán megtörténik. Hozzáérhettem, simogathattam, csókokkal boríthattam illatos bőrét… Úgy éreztem magam, mintha álmodnék, mintha legtitkosabb vágyaim váltak volna valóra azokban az órákban.

Hideglelős, szégyenteljes álmaimban láttam így őt sokszor, megérintettem finom testét, a száját csókoltam…

Álmok… Álmok, melyekből mindig hirtelen, a bűntudattól reszketve ébredtem, verítékben úszva, és egy pillanat alatt eszméltem teljes öntudatra. Énem egyik fele kínosan ügyelt rá, hogy még alvás közben se legyen nyugtom, hogy még álmomban is utolérjen az önvád az el sem követett vétkek miatt.

Eszembe jutottak a lányok, az osztálytársak, meg azok az ismeretlenek, akiken elidőzött a tekintetem a tornaöltözőben, az utcán, a strandon… Mindezt azzal magyaráztam, hogy olyan szeretnék lenni, mint ők, ezért akad meg rajtuk a szemem, ezért tekintek rájuk vágyakozva. Önámítás…

Nem bírtam levenni Vikiről a tekintetemet. Később csak feküdtem mellette, és addig simogattam a haját, amíg álomba merült. Nem akartam a történteken gondolkodni, akkor és ott nem. Már-már elhittem, talán, mert hinni akartam, hogy Viki is hasonlóképpen érez irántam, mint ahogy én érzek vele kapcsolatban.

Szerettem. Nem úgy, mint ahogy barátnőt, rokont, jó ismerőst szeretni illik. Vikit szerelemmel szerettem. Ezt a tényt azon a fagyos-forró éjszakán mertem végre bevallani magamnak. Ezen az éjszakán sok minden átértékelődött bennem. Életemben először mertem szembenézni önmagammal, az érzéseimmel, elfojtott vágyaimmal, késztetéseimmel.

Sokáig, túl sokáig próbáltam becsapni még saját magamat is…

A színjáték eddig tartott.

Nyiri Péter

About the Author

Nyiri Péter

2017 eleje óta foglalkozom blogírással és 2010 óta internet marketinggel. Az a célom, hogy segítsek az embereknek abban, hogy boldogak legyenek mind pénzügyileg, mind a magánéletben...

Leave a Comment:

%d blogger ezt szereti: